Aranyóra: az az idő amikor a baba megszületett és egy órát az anyával lehet... ez de szép, de nekem akkor ez most Gyémántóra vagy minimum valami felbecsülhetetlen drágakő, mikor végre idejutok a géphez, alszik az aprónép, és a zuram sincs itthon, és végre addig ütöm a billentyűt míg a hátam el nem fárad. Hát én szeretek egyedül lenni, csöndben. Ez tényleg arany óra. Biztos önző dög vagyok, de ahogy a jánossomorojai alkesz is megmondta az ifjúsági találkozón (Jutta emlékszel???). AMI JÁR AZ JÁR. 

Az elmúlt pár napban kijutott nekem a terhesség teher része bőven, így eszembe is jutott milyen volt hajdanán, fiatal koromban,  mikor még azt se tudtam mi vár rám... és 2-sel kezdődött az éveim száma... de régi is volt.  6 éve már hogy kicsi D-t vártam, de mennyire. Na az az 1.0 terhesség se volt semmi. Para volt bőven. És nem csak a szokásos idegbajos úr isten rendben van e vele minden, most miért nem mozog, és most meg miért mozog parák, volt izgalom elején, közepén, végén. Még élénken emlékszem (azóta is jókat röhögök naiv gondolataimon) amikor kétségbe esve írtam az sms-t Crystalnak 8-9 hetesen, hogy bent felejtettem az órám a nappaliban, és egy lábon ugrálva mentem be érte, és ugye nem lett baja ettől a gyereknek. Atya ég. De akkor tényleg totál komolyan féltem hogy ezzel ártok neki. Hála a refluxomnak nagyjából végig hánytam a 9 hónapot, sőt még szülés közben is, úgyhogy bőven kijutott nekem a teher akkor is. Pláne a para, mivel 15 hetesen meg seggre ültem munkába menet  a tükörjégen az utcán , mert persze épp nemvolt megint világítás a faluban, és azóta se mentem a 6.30.as busszal dolgozni, és kb 10 évig nem is fogok... A gyereknek nem lett baja, de a farkcsontom rendesen lezúztam, és másfél hét táppénz lett belőle, és ágyban lábadozás, sürgősségi stb... és a dokim nem akart fogadni, csak telefonon nyugtatgatott hogy semmi baja nem lesz, ha nem vérzek, nem görcsöl akkor megmarad. Tényleg marhára megnyugodtan.. Jött a következő sokk, az AFP - ma már csak kismamákat sokkoló vérvételnek hívják, azóta el is törölték. Persze nekem rosszkor vették le, és rossz lett az eredmény, 3 hetet kellett várni, hogy megmondják az uh-n hogy most a gyerek tényleg beteg, vagy sem.. Holott a 9 hetes genetikai vizsgálat eredménye jó lett, mégis jól beparáztattak, hogy akár el is vehetik a babám.  Meg még a genetikai tanácsadásra is elküldtek, 29évesen.. Na köszi szépen... És a végére 33. héten még jött a 2013-as árvíz, éljen a Duna és a gátvédelem hiánya:))). Na hát ezt a gátat nem védték, nem sokon múlott hogy ússzon az ország... elcuccoltunk a Bakonyba a Kisalföldről babakáddal, ággyal, meg kb 3 havi babaruhával. Az ár 1 hét alatt elvonult, és szerencsére hazamehettünk, lehetett újra berendezni a gyerek sarkot a hálóban. Majd felnőtt korában elmondhatja kicsi D. hogy neki kétszer készült el a kiságya. Persze ezek után még rá is húzott a kis tökös, mert csak 2 nappal a kiírt időpont utát méltóztatott kibújni. De egészséges, okos, gyönyörű és minden nap meglep hogy mekkora szája van, és hogy soha be nem áll neki. - Tiszta anyja...

2.0 nem sok emlékem van róla hogy G. mikor fogant. Talán a szentlélek szállt meg, vagy inkább az ördög fia..:)) amit ma is levágott a hajam tudtam volna kitépni tőle ( kétszer megharapta kicsi D-t és összefirkálta a vaj színű bútort, grafittal:!! a fenyő ágyat crayolával, még jó hogy minden lejött... és ez csak a ma délután 4-6ig...  )Hogy milyen volt a terhesség, ki tudja már... Az tuti hogy akkor is baromi sokszor voltam rosszul, és viszonylag sokáig hánytam reggel, vagy a nap bármely szakában, de nem nagyon emlékeszem többre, mert ott volt a nagyobb akit el kellett látni, és még olyan kicsi vot. Nem értem rá én a terhességgel foglalkozni.  Ennek ellenére kicsi D. ről sincs sok emlékem arról az időszakról mikor még egyedül volt. Elég fura de biztos a tripla X után már súlyosan sorvadnak az agysejtek, főleg ami a memóriáért felel. Kicsi D. 13 hónapos volt mikor G-vel terhes lettem. És aztán a következő emlékem kb az hogy voltunk párszor nst-n és hogy beindult a szülés... Vele megúsztam a parát, elég volt hogy azért pánikoljak, mikor pelenkázáskor kicsi D. megrúgott, vagy a dagadt ruhát vittem a padlásra. Na jó azért nem mentem át József Attila anyjába, de már akkor is nonstop mostam ugye, hogy még csak 1 gyerek volt, egy meg a pocakban, és azon idegeltem magam, hogy el ne menjen a baba attól, hogy a nagyobbat vagy a vizes ruhával teli lavórt emelgetem... Lapátoltam a havat kb 20 hetesen, meg fát kb mindent megcsináltam, mivel apuci már akkor is nonstop a gyárban volt, és  segítségem már akkor se volt. Haha... A megszületést pedig G. sem  kapkodta el 40 hét plusz 2 napnál hajszál pontosan ahogy a nagytesó végre kibújt. Na akkor kezdődött csak az igazi hadd el hadd de ezt majd a két gyerekkel a világ alcím alatt fejtem ki azt hiszem:))

3.0 - itt tartunk most, és nem is tervezek még egy gyereket, mivel végre Lányt sikerült összehozni. Most még emlékszem is hogy mikor fogant, mert egyrészt nem volt olyan régen, másrészt lestem a kínai naptárt mint az őrült hogy semmiképp se legyen fiú. De tényle imádom a két kis ördögöt mégis annyira vágytam már egy kislányra. Most érzem hogy teljes lett minden, és olyan női energiákat érzek magamban, hogy úgy érzem bármire képes vagyok. Nem mellesleg most van az, hogy utoljára lehetek nyugalomban hónapokat itthon, nappal a nagyok oviban bölcsiben én meg azt teszem amit akarok, és most még gyorsan autóvezetés tudományát is újrakezdtem. Ez nálam nagy mérföldkő volt, és valamiért L-től érzem azt hogy végre elhiszem hogy képes vagyok bármire. Kettővel is megoldottam, túlélték hogy én vagyok az anyjuk, és most már megvan a tapasztalat és megvan az önbizalmam is hogy elhigyjem magamról, minden rendben lesz, és jó anya, jó anyja leszek mindegyiküknek, és már nem kell azon parázni hogy mi vár rám a terhesség alatt, és mit kell csinálni az újszülöttel, és mit csinálok egész nap egyedül egy babával, mert már minden kiakakult és a készbe jön ez a kicsi lány, és milyen boldogok leszünk mi így öten.  És hogy amiatt van, hogy magammal fogalakozni már most se jut sok idő, vagy azért mert lány, de nagyon nagyon "könnyű" ez a terhességem az előzőekhez képest. 11. hétre elmúltak a rosszul létek, skomolyabb reggeli hányás nem is volt. Sőt 20. hétig dolgoztam, ott meg nonstop ettem, mert a gyomrom az baromira ég, a reflux nem múlt el, de mégis jobban viselem. Most hogy megint 30 fokok vannak, elő kellett vennem a már 2szer hordott ultraszexi kompressziós harisnyát, meg levélszám eszem a renniet meg a magnéziumot, görcsöl a lábam, fáj a hátam, de mégis sokkal jobban vagyok.. BUmm és itt jön a fekete leves, és a fekete péntek. Para 3.0- cukorterheléses vérvétel. Apu vitt el, mert apuci a másik kettőt vitte oviba, és fél 7re ott kellett lenni, és nem akartam egymagam odamenni kocsival, busz meg kb reggel 4.50kor ment volna, ha időben ott akarok lenni. Előtte napokban próbáltam odafigyelni hogy sütit, édeset, cukros üdítőt kerüljem, sőt előtte este már csak valamikor 7-8 kor ettem, ettől olyan brutál éhes voltam hogy az felért egy kínnal. Utána megitattak velem kb 2dl tömény cukrot, ami kb 1 óra múlva - elnézést a vizuálsi típusúaktól, epés formában köszönt vissza és landolt a terhesgondozó folyosólyán.  Akkor már kb 10 perce iszonyat szédültem, és leültem a nyitott ablak alá, apu épp valami családi eseményt sztorizott, hogy izgalmasabbá tegye a 2 órás várakozást, ami alatt sehova nem lehetett menni, se inni se sétálni... én meg felpattantam, elfutottam az ablakhoz, kb volt vagy 80%-os pára és 0% oxigén... hát ki is dobtam a taccsot. Próbáltam szólni a mellettem ülő seggfej apukának, aki anőjét kísérte, hgoy 3 székre ül apu, szóljon már neki, hogy adja oda a táskám, de az úgy nézett rám, mintha én lennék a vasorrú bába, de minimum valami alkesz aki az utcán kidobta a taccsot. A paraszt nem hogy szólt volna apunak, még arrébb is húzta széket hogy nehogy hozzáérjek. Bezzeg ha az ő nőjenhányt volna oda.. mindegy is.  Megint bebizonyosodott a hatalmas fokú tolerancia, és a segítő készség ebben az eltorzult világban.... Ez megint egy másik téma... Lényeg a lényeg, hogy a következő 1 órában bent feküdtem a nővérek szobájában, és lestem ahogy mások vérét veszik, és vártam hogy végre én következzek és végre valamit egyek. Kb mindent felfaltam aznap a vérvétel után, és a következő pár napban. És akkor  1 hétre rá megtudtam hgoy az értékem 7,7. ! . 7,8tól már terhességi diabétesznek titulálják. A nődoki annyit mondott kerüljem a cukrot, fehér kenyeret, tejet és naponta többször mérjem a cukrom. Most aztán tényleg rá kell állnom az egészséges életmódra, mert a reggeli 3 in 1 kávé 8,5-t kreált, a tegnapi 4 szem! szőlő pedig 7,4-et. Mielőtt még norbi update blogba kanyarodnék most attól parázom szét magam, hogy jövő héten mit mond a dietetikus, statáriumot hirdet e és 160grammos diétát, vagy békén hagy, mivel még a karamellás kapuccino is csak 5,4-re vitte fel.... Hát ez most a nagy para, hogy mi vár rám ak övetkező 14+6 hétben, fejlődjön rendesen, mert a magas cukor gátolja a baba növekedését, és avégén ne legyen előre hozott császár. Szóval ezt így összefoglalva az élet mégis csak odavágott nekem egy 3.0-s extra parát, és életemben nem féltem még ennyire attól, hogy minden rendben van a babámmal, de bizom benne és magamban, na meg az önuralmamban...