HÁROM KICSIVEL

Szeretném, ha nem csak öncélú irogatás lenne, saját magam szórakoztatására ez a blog, de szeretnék segíteni azoknak, akik velem hasonló cipőben járnak, és ez a cipő sokszor baromira szorít. Megosztom egy- egy napunk menetét, hátha valakinek segítség, a több gyerekes téboly túlélésében.

Sok dolgot már a tőlem profibb anyatársaktól tanultam, mit hogyan érdemes, hogy jusson is és maradjon is idő mindenre. Mikor elkezdtem az "egyedül elindulunk valahová" ahova időre oda kell érni, volt hogy másfél óra volt mire elkészültünk. Ez most se sokkal rövidebb, csak mivel nyár van, az öltözés reggel kimerül max 10 percben hármunknak. Apuci vagy nincs itthon, vagy alszik, úgyhogy olyan reggel, mikor ő is velünk jön, egyrész kb soha napján kiskedden, vagy az elkészülés idejének legnagyobb szabotőre, mert mindig rá kell várni. Úgyhogy ezt az apróságot most nem említem. Mikor még csak készültem visszamenni dolgozni, de már felvették a kicsit (hamarosan középsőt) a bölcsibe, szinte stopperral mértem kinek mennyi idő kell. Az alapelvem, hogy reggeli nélkül nem indulunk el. MÉg jó lenne ha a fogmosás nélkül nem indulunk el is összejönne, de amíg még a kicsi kb a reggelire esik be a bölcsibe, addig sok értelmét nem látom. Mert utána ott úgyis mos fogat. Ez ami nálunk pl. sehogy nem akar összejönni. Reggel én kelek elsőnek, jó 30 perc kell mire emberi formát öltök, de az elmenős ruhát utoljára én veszem fel, mert különben a kis kosztüm keményen kakaós csigás lenne, és akkor meg még azon is idegeljem magam, hogy át kell öltözni, és jajj anyám mit vegyek fel. Itt jegyzem meg, hogy este mindent kikészítek. Télen volt hogy a csizmákat uccsó pillanatban pucoltam indulás előtt reggel, de volt hogy nem marad már arra se idő:( Általában mire én elkészülök G. már fent van, és vagy követ mindenhova, és a készülődésem az ő kergetőzéséből áll, de ideális esetben az ágyában vár, míg bemegyek, általában már ébren. Nála aztán ahogy a kedve szottyan, úgy sikerül a reggel. Ha átázott a pelus, akkor egyből felöltözünk. Ilyenkor van hogy kétszer, mert persze leeszi az elmenős cuccát. Máskor egyébként pizsiben esznek, amit persze van hgoy leesznek, de mivel még a pelusos korszak van, (nagynál végre nem.. és ő már ügyesen eszik) így minden nap kell pizsit mosni, így nem gáz ha leeszi. REggeli után pisi, vagy nem... Aztán ha még nem öltözött fel addig, akkor reggeli után öltözünk, és játék amíg mindenki el nem készül. Többször figyelmeztetem őket, hogy mikor én indulok fogat mosni, akkor már venniük kell a cipőt. Persze G. sokáig kellett öltöztetni, de most már 3 éves, és mindent egyedül felvesz, sőt kiakad ha segítek. Kicsi D. meg kb a 10. ébresztésre hajlandó előjönni, kisebb zsarolás és veszekedés árán, a reggelit gyorsan megeszi, pisi fogmosás öltözés az ő menete, és utána játék. Ha nagyon elhúzták az időt akkor nincs játék csak nag ykapkodás. Nekem jó 30 perc kellett mire odaértünk az oviba-bölcsibe és onnan ki a buszra. De aki kocsival jár dolgozni, annak persze biztos sokkal gyorsabb. De min 1-2 hónappal korábban érdemes kialakítani a rutint, hogy a kedves anyuka már nem az első nap késéssel kezdjen az új vagy régi munkahelyén. Délután egyébként én mindig a nagyért mentem elsőnek, mert ha fordítva csináltam, akkor a kicsit kergettem az ovi folyosón, meg reggel is ez van, még most is. Bár most egyszerre mennek be, de a nagy elfut a szandiért, addig a kicsit elkezdem öltöztetni, vetkőztetni, és mire elkészülünk, már a nagy is átöltözik, ha meg nem, akkor külön viszem be őket. Ez is gyerek függő, mert nekem a kicsi magától bemegy vissza se néz, D. meg majdnem sír hogy neki miért kell bemenni... 

Este :

Ha egyedül vagyok velük akkor a nagy fürdik előbb, és játszik amíg a kicsit fürdetem. De ilyen csak zuhanyoznak. Ha van segítség, ne adj isten apuci itthon van, akkor egyszerre fürdenek, és akkor a kicsit veszem ki előbb. Öltöztetem, és ő még kap tejitalt az ágyban. Ha kegyelmes napunk van, bele is alszik:)) Mikor még őt szoptattam, akkor is így vált be, hogy a nagy fürdőtt, és addig a kicsi elvolt.  Aztán mivel ő hamar megtanult egyedül aludni, így az ágyában megengedtük hogy játszon, amíg a kicsi fürdött meg szopizott. És utána neki mese. Most már fürdés után egyből ágy mind a kettőnek, egyiknek tejital, és ha nem alszik el, mire megissza már elkészül a nagy is, és akkor onnantól már nincs kijárkálás. Mese, éneklés, végtelen ideig, és mikor már annyira kóma a kicsi, hogy ott lehet hagyni akkor kijövök. Ha D. kéri, akkor még oda bújok hozzá neki is külön énekelek, de próbálom rövidre zárni, mert  a szivatósabb estéken nekem csak ezután jön a vacsora, így volt hogy fél 10kor vacsiztam rendszeresen. És ebbe a menetbe hamarosan bele kell kalkulálnom még egy aprólábút is, az majd külön hétpróba lesz, de majd csak megoldom. Előbb utóbb úgyis elalszanak:))

Előre elnézést kérek mindenkitől, akit megbántok, akinek nem tetszik, akinek más véleménye van. Minden amit írok, csak a puszta tapasztalat.... Innen - onnan hallottam, mesélték, láttam, ééééééééééééés dobpergés 3 férfival élek együtt.

Minap olvastam egy cikket arról a social media felületén  hogy felnőtt egy elcseszett nemzedék. Én ezt kiegészíteném azzal, hogy egy életképtelen férfi nemzedék nevelődött ki valamikor a 80-as években. A mostani 30-as pasasok a nyávogás mesterfokát űzik, és a felelősség vállalást, egyeseknél az elköteleződést (ha netalán lett gyűrű az esküvőtől már feláll a szőr a hátukon) hírből sem ismerik. Anyucik pici fiai, mert marha kényelmes, hogy anyu majd megoldja, anyu majd megfőzi, anyu majd megveszi, anyu majd kifizeti, elég az én fizetésem arra hogy megvegyek a legújabb alufelni szettet, igaz hogy tavaly vettem, de most kijött egy metál a szürke már ódivatú, - ugye Crystal, a gyereknek nincs új szandi, hiába nött 3 számot a lába, de a kocsira kell új szett... igaz annak a lába nem nő... Nem baj, majd ha kifutunk a keretből, majd anyu kisegít, úgyis dolgozik még 70 évesen is, mert akicsi fiát támogatni kell. És itt jön a naaaaaaaaaaaaagy pofon. Mert a fiúk olyan feleséget választanak, amilyen az anyjuk. És tádám. Lehet, hogy tényleg??? Nem tudom ezt az érintettek :)) mikor fogják olvasni, ha egyáltalán elolvassák, de most komolyan ez a jövőm?? Egyrészt baromi megtisztelő, hogy én leszek majd egykor a méhkirálynő (hát 3 terhesség után amúgy is kiérdemlem, milyen szép a magyar nyelv:))  és majd mennyire fognak imádni a fiam, mert én leszek majd az etalon. Tény, hogy most  is imádnak. Mindig lányt akartam, 3at. De hogy két fiú ennyire tud szeretni.. A potenciális apuka részéről ezt a nagy imádást annyira nemszoktam érezni, és fel vagyok háborodvaaaaaaaaaaa. Innen a poszt aktualitása.  Az anya-banya-panasz hogy a szegény kisfiam, jelen esetben a férjuram annyit dolgozik a négykarikás gyárban, hogy úgy elfárad, hadd pihenjen, szegény.... Szegény menyem te meg, tényleg megint főztél, egész hétvégén?? És mostál is?? És szegény fiam meg hadd aludjon. És szegény fiam meg hadd pihenjen. És szegény én??? 26 hetes vagyok, és mégis egyedül kellett ma is fürdetnem őket??? pedig szegény fáradt férjem itthon volt. EGy gyereket a klotyon fogtam, egy meg akádban szörfözött, közben amíg egy előrehajolt (nem egy harmadik, hanem aki a klotyón ült), a másik vinnyogott, hogy el fog esni a kádban két felé nyúltam, két karom nőtt, megcsúsztam a vizes padlón, amit előtte a drága 3 éves kreatív művész a wc kefélvel rajzolt össze.... nem sokon múlt hogy nem estem hasra a 3. gyerekkel a hasamban. és közben szegény fáradt apuci, szegény nézte  a meccset mert olyan fáradt, hogy nem tud mesét olvasni nekik. Hát köszönöm szépen. Itt aztán rendesen megfogalmazódott bennem minden... De nem sok szép dolog... Most ez komoly???? Mikor csúszott el ez a világ?? Mikor haltak ki a lovagok?? Mit lát a gyerek??? Anya folyton fáradt, dagad a lába, nem ehet cukrot, diétázik, és türelmetlen, kiabál ha szörfözök a kádban, vagy a wc kefével rajzolok, meg akkor is ha archimédeszt játszok és kiprobálom hogy mennyi a vízbe mártott test súlya és mit szorít ki:) de lényeg, hogy nem jó fej anyuci. Apucinak mennyivel jobb. Csak ül és nézi a meccset. Majd ha nagy leszek, én is ilyen akarok lenni. Elüldögelek, mert majd a feleségem olyan lesz mint anya, minden megcsinál, neveli a  gyerekeket, 8 keze nő, meg legalább 7 feje, de nem baj, mindent megold helyettem, árkot ás, vagy falat emel, tetőt ácsol, ajtót szegel, meg madj nyugger korában támogat engem. Milyen jó is lesz... Szegény lányok, szegény lányom.... Remélem nem ez vár rátok. Kapjuk össze magunkat anyák, álljunk ki magunkért, és neveljük meg a fiainkat, hogy olyanok legyenek mint apáink. Ők még tényleg megdolgoztak a sikerért. És akkor még tényleg volt látszatja. Igaz hogy én sokat nem láttam, mert sokat dolgozott, 2 munkahelyen de fel tudtak épülni, és hétvégén vagy ha már otthon volt ő olvasta el az esti mesét, meg a délutános műszak délelőttjén még mindent rendbe tett. Nem mondom hogy mosott főzött, az anyu dolga volt. De minden mást. Ami férfi munka. Megcsinált. Most meg mi van?? Te szivem, az a kép leesett a falról úgy 4 hónapja, rakd már vissza. És mi lesz.Semmi!!! Majd az akép akkor kerül vissza ha én visszateszem... Nem hívunk asztalost, ha kell egy plusz polc a szekrénybe, sérti az önérzetünket ezért szakit hívni... de a papa se rakja be, mert a papa ne intézkedjen,az én házam az én váram... de a majd én megcsinálom, csak nem történik meg. Senki nem csinálja meg. És aztán egyszer kipukkad a lufi, nincs több hely a szekrényben.. Kisfeleségem, miért van kupi??? miért nem rakod már el a ruhákat. Ember???? 4 hónapja mondom, hogy rakjál már be egy polcot. És megy a vita, hogy most fáradt vagyok, ma nem.. De holnap sem. Aztán szépen besokallok, és vállalva, hogy esetleg elválunk... megkérem a papát, aki persze kiakad, és megint hallgathatom, hogy micsoda ember a férjem, hogy nem rakta be a polcot...  akit persze szeretek, mert alapjában áldott jó lélek, és nagyon rendes, és tudom, hogy szeret, és tényleg jó apa ( nem jár el kártyázni, inni, nem verekszik, nem bandázik, nem böfög, még azt is tudja mennyi kalória van a kenyérben és szól, hogy ne azt a fajtát vegyem, gondoskodik rólunk, ) pont mint a papa. Hát lányok mégis csak az apánkhoz mentünk hozzá, fiatalabb változatban, és lehet hogy anyánknak is ilyen kemény volt, csak soha nem mondta???!!! 

Aranyóra: az az idő amikor a baba megszületett és egy órát az anyával lehet... ez de szép, de nekem akkor ez most Gyémántóra vagy minimum valami felbecsülhetetlen drágakő, mikor végre idejutok a géphez, alszik az aprónép, és a zuram sincs itthon, és végre addig ütöm a billentyűt míg a hátam el nem fárad. Hát én szeretek egyedül lenni, csöndben. Ez tényleg arany óra. Biztos önző dög vagyok, de ahogy a jánossomorojai alkesz is megmondta az ifjúsági találkozón (Jutta emlékszel???). AMI JÁR AZ JÁR. 

Az elmúlt pár napban kijutott nekem a terhesség teher része bőven, így eszembe is jutott milyen volt hajdanán, fiatal koromban,  mikor még azt se tudtam mi vár rám... és 2-sel kezdődött az éveim száma... de régi is volt.  6 éve már hogy kicsi D-t vártam, de mennyire. Na az az 1.0 terhesség se volt semmi. Para volt bőven. És nem csak a szokásos idegbajos úr isten rendben van e vele minden, most miért nem mozog, és most meg miért mozog parák, volt izgalom elején, közepén, végén. Még élénken emlékszem (azóta is jókat röhögök naiv gondolataimon) amikor kétségbe esve írtam az sms-t Crystalnak 8-9 hetesen, hogy bent felejtettem az órám a nappaliban, és egy lábon ugrálva mentem be érte, és ugye nem lett baja ettől a gyereknek. Atya ég. De akkor tényleg totál komolyan féltem hogy ezzel ártok neki. Hála a refluxomnak nagyjából végig hánytam a 9 hónapot, sőt még szülés közben is, úgyhogy bőven kijutott nekem a teher akkor is. Pláne a para, mivel 15 hetesen meg seggre ültem munkába menet  a tükörjégen az utcán , mert persze épp nemvolt megint világítás a faluban, és azóta se mentem a 6.30.as busszal dolgozni, és kb 10 évig nem is fogok... A gyereknek nem lett baja, de a farkcsontom rendesen lezúztam, és másfél hét táppénz lett belőle, és ágyban lábadozás, sürgősségi stb... és a dokim nem akart fogadni, csak telefonon nyugtatgatott hogy semmi baja nem lesz, ha nem vérzek, nem görcsöl akkor megmarad. Tényleg marhára megnyugodtan.. Jött a következő sokk, az AFP - ma már csak kismamákat sokkoló vérvételnek hívják, azóta el is törölték. Persze nekem rosszkor vették le, és rossz lett az eredmény, 3 hetet kellett várni, hogy megmondják az uh-n hogy most a gyerek tényleg beteg, vagy sem.. Holott a 9 hetes genetikai vizsgálat eredménye jó lett, mégis jól beparáztattak, hogy akár el is vehetik a babám.  Meg még a genetikai tanácsadásra is elküldtek, 29évesen.. Na köszi szépen... És a végére 33. héten még jött a 2013-as árvíz, éljen a Duna és a gátvédelem hiánya:))). Na hát ezt a gátat nem védték, nem sokon múlott hogy ússzon az ország... elcuccoltunk a Bakonyba a Kisalföldről babakáddal, ággyal, meg kb 3 havi babaruhával. Az ár 1 hét alatt elvonult, és szerencsére hazamehettünk, lehetett újra berendezni a gyerek sarkot a hálóban. Majd felnőtt korában elmondhatja kicsi D. hogy neki kétszer készült el a kiságya. Persze ezek után még rá is húzott a kis tökös, mert csak 2 nappal a kiírt időpont utát méltóztatott kibújni. De egészséges, okos, gyönyörű és minden nap meglep hogy mekkora szája van, és hogy soha be nem áll neki. - Tiszta anyja...

2.0 nem sok emlékem van róla hogy G. mikor fogant. Talán a szentlélek szállt meg, vagy inkább az ördög fia..:)) amit ma is levágott a hajam tudtam volna kitépni tőle ( kétszer megharapta kicsi D-t és összefirkálta a vaj színű bútort, grafittal:!! a fenyő ágyat crayolával, még jó hogy minden lejött... és ez csak a ma délután 4-6ig...  )Hogy milyen volt a terhesség, ki tudja már... Az tuti hogy akkor is baromi sokszor voltam rosszul, és viszonylag sokáig hánytam reggel, vagy a nap bármely szakában, de nem nagyon emlékeszem többre, mert ott volt a nagyobb akit el kellett látni, és még olyan kicsi vot. Nem értem rá én a terhességgel foglalkozni.  Ennek ellenére kicsi D. ről sincs sok emlékem arról az időszakról mikor még egyedül volt. Elég fura de biztos a tripla X után már súlyosan sorvadnak az agysejtek, főleg ami a memóriáért felel. Kicsi D. 13 hónapos volt mikor G-vel terhes lettem. És aztán a következő emlékem kb az hogy voltunk párszor nst-n és hogy beindult a szülés... Vele megúsztam a parát, elég volt hogy azért pánikoljak, mikor pelenkázáskor kicsi D. megrúgott, vagy a dagadt ruhát vittem a padlásra. Na jó azért nem mentem át József Attila anyjába, de már akkor is nonstop mostam ugye, hogy még csak 1 gyerek volt, egy meg a pocakban, és azon idegeltem magam, hogy el ne menjen a baba attól, hogy a nagyobbat vagy a vizes ruhával teli lavórt emelgetem... Lapátoltam a havat kb 20 hetesen, meg fát kb mindent megcsináltam, mivel apuci már akkor is nonstop a gyárban volt, és  segítségem már akkor se volt. Haha... A megszületést pedig G. sem  kapkodta el 40 hét plusz 2 napnál hajszál pontosan ahogy a nagytesó végre kibújt. Na akkor kezdődött csak az igazi hadd el hadd de ezt majd a két gyerekkel a világ alcím alatt fejtem ki azt hiszem:))

3.0 - itt tartunk most, és nem is tervezek még egy gyereket, mivel végre Lányt sikerült összehozni. Most még emlékszem is hogy mikor fogant, mert egyrészt nem volt olyan régen, másrészt lestem a kínai naptárt mint az őrült hogy semmiképp se legyen fiú. De tényle imádom a két kis ördögöt mégis annyira vágytam már egy kislányra. Most érzem hogy teljes lett minden, és olyan női energiákat érzek magamban, hogy úgy érzem bármire képes vagyok. Nem mellesleg most van az, hogy utoljára lehetek nyugalomban hónapokat itthon, nappal a nagyok oviban bölcsiben én meg azt teszem amit akarok, és most még gyorsan autóvezetés tudományát is újrakezdtem. Ez nálam nagy mérföldkő volt, és valamiért L-től érzem azt hogy végre elhiszem hogy képes vagyok bármire. Kettővel is megoldottam, túlélték hogy én vagyok az anyjuk, és most már megvan a tapasztalat és megvan az önbizalmam is hogy elhigyjem magamról, minden rendben lesz, és jó anya, jó anyja leszek mindegyiküknek, és már nem kell azon parázni hogy mi vár rám a terhesség alatt, és mit kell csinálni az újszülöttel, és mit csinálok egész nap egyedül egy babával, mert már minden kiakakult és a készbe jön ez a kicsi lány, és milyen boldogok leszünk mi így öten.  És hogy amiatt van, hogy magammal fogalakozni már most se jut sok idő, vagy azért mert lány, de nagyon nagyon "könnyű" ez a terhességem az előzőekhez képest. 11. hétre elmúltak a rosszul létek, skomolyabb reggeli hányás nem is volt. Sőt 20. hétig dolgoztam, ott meg nonstop ettem, mert a gyomrom az baromira ég, a reflux nem múlt el, de mégis jobban viselem. Most hogy megint 30 fokok vannak, elő kellett vennem a már 2szer hordott ultraszexi kompressziós harisnyát, meg levélszám eszem a renniet meg a magnéziumot, görcsöl a lábam, fáj a hátam, de mégis sokkal jobban vagyok.. BUmm és itt jön a fekete leves, és a fekete péntek. Para 3.0- cukorterheléses vérvétel. Apu vitt el, mert apuci a másik kettőt vitte oviba, és fél 7re ott kellett lenni, és nem akartam egymagam odamenni kocsival, busz meg kb reggel 4.50kor ment volna, ha időben ott akarok lenni. Előtte napokban próbáltam odafigyelni hogy sütit, édeset, cukros üdítőt kerüljem, sőt előtte este már csak valamikor 7-8 kor ettem, ettől olyan brutál éhes voltam hogy az felért egy kínnal. Utána megitattak velem kb 2dl tömény cukrot, ami kb 1 óra múlva - elnézést a vizuálsi típusúaktól, epés formában köszönt vissza és landolt a terhesgondozó folyosólyán.  Akkor már kb 10 perce iszonyat szédültem, és leültem a nyitott ablak alá, apu épp valami családi eseményt sztorizott, hogy izgalmasabbá tegye a 2 órás várakozást, ami alatt sehova nem lehetett menni, se inni se sétálni... én meg felpattantam, elfutottam az ablakhoz, kb volt vagy 80%-os pára és 0% oxigén... hát ki is dobtam a taccsot. Próbáltam szólni a mellettem ülő seggfej apukának, aki anőjét kísérte, hgoy 3 székre ül apu, szóljon már neki, hogy adja oda a táskám, de az úgy nézett rám, mintha én lennék a vasorrú bába, de minimum valami alkesz aki az utcán kidobta a taccsot. A paraszt nem hogy szólt volna apunak, még arrébb is húzta széket hogy nehogy hozzáérjek. Bezzeg ha az ő nőjenhányt volna oda.. mindegy is.  Megint bebizonyosodott a hatalmas fokú tolerancia, és a segítő készség ebben az eltorzult világban.... Ez megint egy másik téma... Lényeg a lényeg, hogy a következő 1 órában bent feküdtem a nővérek szobájában, és lestem ahogy mások vérét veszik, és vártam hogy végre én következzek és végre valamit egyek. Kb mindent felfaltam aznap a vérvétel után, és a következő pár napban. És akkor  1 hétre rá megtudtam hgoy az értékem 7,7. ! . 7,8tól már terhességi diabétesznek titulálják. A nődoki annyit mondott kerüljem a cukrot, fehér kenyeret, tejet és naponta többször mérjem a cukrom. Most aztán tényleg rá kell állnom az egészséges életmódra, mert a reggeli 3 in 1 kávé 8,5-t kreált, a tegnapi 4 szem! szőlő pedig 7,4-et. Mielőtt még norbi update blogba kanyarodnék most attól parázom szét magam, hogy jövő héten mit mond a dietetikus, statáriumot hirdet e és 160grammos diétát, vagy békén hagy, mivel még a karamellás kapuccino is csak 5,4-re vitte fel.... Hát ez most a nagy para, hogy mi vár rám ak övetkező 14+6 hétben, fejlődjön rendesen, mert a magas cukor gátolja a baba növekedését, és avégén ne legyen előre hozott császár. Szóval ezt így összefoglalva az élet mégis csak odavágott nekem egy 3.0-s extra parát, és életemben nem féltem még ennyire attól, hogy minden rendben van a babámmal, de bizom benne és magamban, na meg az önuralmamban...

Ezer éve készülök, hogy végre elkezdjem. Most végre itt vagyok. Egy alszik, egy a kanapén óbégat (Anyaaaaa, cumit kérek)  és a legkisebb ugrifüles még a pocakban.  Itt köszönöm meg a bíztatást, Juttának, Andinak és Crystalnak, akik már most alig várják, hogy újabb és újabb posztokkal boldogítsam őket is:) Kicsit régen írtam, bocsi, de 25 hetes kis csajjal a pocakban este inkább kidőltem, minthogy a laptopot püföljem. Bízom benne, hogy sokaknak segít amiket írok. Nem tudom, hogy a google romlott el, vagy valóban nem léteztek 2-3 gyerekes anya blogok mikor még itthon küzközdtem egy síró bigyóval meg a egy anyamajmával és én is totál tanácstalan voltam, hogy ezt mégis hogy fogom csinálni. Sok időbe telt mire beláttam, hogy pszichológus nélkül nem tudok rendet tenni a fejemben. Volt megoldás mindenre, csak kicsit nehéz volt felismernem :) Valahogy túléltük azt az extrém időszakot amíg a nagy ovis lett, és már csak 1 gyerek volt itthon nonstop, de nem ismételném meg. Mert szörnyűséges volt. De komolyan. Nem az hogy két gyerekem van, mert az egy csoda, sőt hogy három lesz az meg pláne, hanem az a magány és a tanácstalanság, és a hogyafrancba oldjam meg érzés.... Első gyerekes anyukák írnak kétsébeesett blogokat depresszióról meg arról a sokkról, hogy mit éreztek, amikor hirtelen otthon maradtak egy ordító csecsemővel, és senki nem mondta meg nekik, hogy mégis hogy csinálják. Mindenféle anya-panasz fórumok ugyan léteznek, de amint valaki felvet egy témát a többi anya tigris cafatokra szedi, és szerencsétlen azt is megbánja, hogy egyáltalán beregisztrált. Na ezért én nem is fórumozok... Két kisgyerekes életről már sokat nem tudok írni, de amíg még tart, igyekszem:) 

Mitől vagyok Dilisanyu? Mert további 4 ember élete is RAJTAM múlik. Ez aztán tud teher lenni, nem mondom, és jelentős pszichés zavarokat is tud okozni, mikor szinkronban visít 2 mert mindegyiknek ugyanaz a rohadt BMV kisautó kell ( 2 van mindenből, de akkor is) és közben Apa meg kitalálja hogy 5 perc múlva indulna, Bulizni!!!! - atttyyya ééég, én mikor jutok el??? --  és a farmerja kiszakadt, és most jut eszébe szólni, hogy varrjam meg, mert kell neki. Most szisszennek fel a csoda háziasszony feleségek (még valami jó szót ki fogok taláni, mert én olyan sose leszek... bezzegfeleség talán???) hogy mi módon történhet meg, hogy egy feleség nem veszi észre hogy a férje nadrágja elszakadt. Hát ezt itt és most ki is fogom fejteni. 1. Kb egész héten nem láttam se őt se a gatyáját, mert úgy jár dolgozni, hogy örülök ha akkor látom, amikor alszik. A gatyája pedig azért nem került a szemem elé, mert a szennyestartó rendeltetésszerű használatát 36 év alatt sem sikerült elsajátítania. És sajnos mivel nem születtem bezzegfeleségnek, de még bezzeganyának se, ezért örülök ha annyit meg tudok tenni, hogy amit beledob esetleg a szennyestartóba azt kimosom... És ez már itt az első gondolat a kérdésre válaszul, hogy nem támasztok túl nagy elvárásokat magammal szemben. 4 év folyamatos gyed után sem sikerült megteremtenem azt az állapotot hogy épp valahogy kinézzen a lakás, és épp nem legyen kupi, és épp bármikor jöhessen bejelentés nélkül bárki. Mikor visszamentem a 2. után dolgozni, akkor szintén nem sikerült az álomotthon teremtés, mert örültem hogy élek kb. A dolgozó anya életről majd írjon valaki más, nekem nem jött be:) Nincs munkaundoritiszem, szívesen dolgoztam, de az az idegbaj amit egy nap alatt végig kellett csinálni, hát köszönöm szépen. Így az ép elmém és a családi béke, meg a kimondhatatlan vágyam hogy legyen még egy lányom, győzedelmeskedett és 8 hónap után ismét itthon tengetem napjaim, várva hogy kicsi hercegnőnk megszülessen. Már a meló első két hónapjában rájöttem, hogy nem vagyok képes fizikailag 2 gyereket szórakoztatni, mellette egy alap szinten ellátni a házi munkában adódó teendőket, és még főzni is... Úgyhogy ezt szépen elegedtem, és rendeltem. És fogadtam babyszittert. A legújabb még tesztelés alatt:) De úgy tűnik be fog válni, mert nyugalomban 2 órán át rendezhettem a gardróbot, plusz felmostam, kinyaltam  a fürdőt is. Rendkívül büszke voltam magamra... Egyéb segítség heti egyszer ha éppen annyira szerencsés vagyok, megszalad valamelyik mama, és elviszi őket a játszira, vagy csak el bírok menni dokihoz, jógára!!! ez a max kikapcs. Lesz ez még így se:)