Előre elnézést kérek mindenkitől, akit megbántok, akinek nem tetszik, akinek más véleménye van. Minden amit írok, csak a puszta tapasztalat.... Innen - onnan hallottam, mesélték, láttam, ééééééééééééés dobpergés 3 férfival élek együtt.

Minap olvastam egy cikket arról a social media felületén  hogy felnőtt egy elcseszett nemzedék. Én ezt kiegészíteném azzal, hogy egy életképtelen férfi nemzedék nevelődött ki valamikor a 80-as években. A mostani 30-as pasasok a nyávogás mesterfokát űzik, és a felelősség vállalást, egyeseknél az elköteleződést (ha netalán lett gyűrű az esküvőtől már feláll a szőr a hátukon) hírből sem ismerik. Anyucik pici fiai, mert marha kényelmes, hogy anyu majd megoldja, anyu majd megfőzi, anyu majd megveszi, anyu majd kifizeti, elég az én fizetésem arra hogy megvegyek a legújabb alufelni szettet, igaz hogy tavaly vettem, de most kijött egy metál a szürke már ódivatú, - ugye Crystal, a gyereknek nincs új szandi, hiába nött 3 számot a lába, de a kocsira kell új szett... igaz annak a lába nem nő... Nem baj, majd ha kifutunk a keretből, majd anyu kisegít, úgyis dolgozik még 70 évesen is, mert akicsi fiát támogatni kell. És itt jön a naaaaaaaaaaaaagy pofon. Mert a fiúk olyan feleséget választanak, amilyen az anyjuk. És tádám. Lehet, hogy tényleg??? Nem tudom ezt az érintettek :)) mikor fogják olvasni, ha egyáltalán elolvassák, de most komolyan ez a jövőm?? Egyrészt baromi megtisztelő, hogy én leszek majd egykor a méhkirálynő (hát 3 terhesség után amúgy is kiérdemlem, milyen szép a magyar nyelv:))  és majd mennyire fognak imádni a fiam, mert én leszek majd az etalon. Tény, hogy most  is imádnak. Mindig lányt akartam, 3at. De hogy két fiú ennyire tud szeretni.. A potenciális apuka részéről ezt a nagy imádást annyira nemszoktam érezni, és fel vagyok háborodvaaaaaaaaaaa. Innen a poszt aktualitása.  Az anya-banya-panasz hogy a szegény kisfiam, jelen esetben a férjuram annyit dolgozik a négykarikás gyárban, hogy úgy elfárad, hadd pihenjen, szegény.... Szegény menyem te meg, tényleg megint főztél, egész hétvégén?? És mostál is?? És szegény fiam meg hadd aludjon. És szegény fiam meg hadd pihenjen. És szegény én??? 26 hetes vagyok, és mégis egyedül kellett ma is fürdetnem őket??? pedig szegény fáradt férjem itthon volt. EGy gyereket a klotyon fogtam, egy meg akádban szörfözött, közben amíg egy előrehajolt (nem egy harmadik, hanem aki a klotyón ült), a másik vinnyogott, hogy el fog esni a kádban két felé nyúltam, két karom nőtt, megcsúsztam a vizes padlón, amit előtte a drága 3 éves kreatív művész a wc kefélvel rajzolt össze.... nem sokon múlt hogy nem estem hasra a 3. gyerekkel a hasamban. és közben szegény fáradt apuci, szegény nézte  a meccset mert olyan fáradt, hogy nem tud mesét olvasni nekik. Hát köszönöm szépen. Itt aztán rendesen megfogalmazódott bennem minden... De nem sok szép dolog... Most ez komoly???? Mikor csúszott el ez a világ?? Mikor haltak ki a lovagok?? Mit lát a gyerek??? Anya folyton fáradt, dagad a lába, nem ehet cukrot, diétázik, és türelmetlen, kiabál ha szörfözök a kádban, vagy a wc kefével rajzolok, meg akkor is ha archimédeszt játszok és kiprobálom hogy mennyi a vízbe mártott test súlya és mit szorít ki:) de lényeg, hogy nem jó fej anyuci. Apucinak mennyivel jobb. Csak ül és nézi a meccset. Majd ha nagy leszek, én is ilyen akarok lenni. Elüldögelek, mert majd a feleségem olyan lesz mint anya, minden megcsinál, neveli a  gyerekeket, 8 keze nő, meg legalább 7 feje, de nem baj, mindent megold helyettem, árkot ás, vagy falat emel, tetőt ácsol, ajtót szegel, meg madj nyugger korában támogat engem. Milyen jó is lesz... Szegény lányok, szegény lányom.... Remélem nem ez vár rátok. Kapjuk össze magunkat anyák, álljunk ki magunkért, és neveljük meg a fiainkat, hogy olyanok legyenek mint apáink. Ők még tényleg megdolgoztak a sikerért. És akkor még tényleg volt látszatja. Igaz hogy én sokat nem láttam, mert sokat dolgozott, 2 munkahelyen de fel tudtak épülni, és hétvégén vagy ha már otthon volt ő olvasta el az esti mesét, meg a délutános műszak délelőttjén még mindent rendbe tett. Nem mondom hogy mosott főzött, az anyu dolga volt. De minden mást. Ami férfi munka. Megcsinált. Most meg mi van?? Te szivem, az a kép leesett a falról úgy 4 hónapja, rakd már vissza. És mi lesz.Semmi!!! Majd az akép akkor kerül vissza ha én visszateszem... Nem hívunk asztalost, ha kell egy plusz polc a szekrénybe, sérti az önérzetünket ezért szakit hívni... de a papa se rakja be, mert a papa ne intézkedjen,az én házam az én váram... de a majd én megcsinálom, csak nem történik meg. Senki nem csinálja meg. És aztán egyszer kipukkad a lufi, nincs több hely a szekrényben.. Kisfeleségem, miért van kupi??? miért nem rakod már el a ruhákat. Ember???? 4 hónapja mondom, hogy rakjál már be egy polcot. És megy a vita, hogy most fáradt vagyok, ma nem.. De holnap sem. Aztán szépen besokallok, és vállalva, hogy esetleg elválunk... megkérem a papát, aki persze kiakad, és megint hallgathatom, hogy micsoda ember a férjem, hogy nem rakta be a polcot...  akit persze szeretek, mert alapjában áldott jó lélek, és nagyon rendes, és tudom, hogy szeret, és tényleg jó apa ( nem jár el kártyázni, inni, nem verekszik, nem bandázik, nem böfög, még azt is tudja mennyi kalória van a kenyérben és szól, hogy ne azt a fajtát vegyem, gondoskodik rólunk, ) pont mint a papa. Hát lányok mégis csak az apánkhoz mentünk hozzá, fiatalabb változatban, és lehet hogy anyánknak is ilyen kemény volt, csak soha nem mondta???!!!